Lifestyle

„Nem vagy hozzánk való pár” — mondta a leendő anyós az éjféli harangszó előtt. Aztán valami olyasmi történt, amire egyáltalán nem számított.

„Januártól mindenki magáért” — mondta az anyós. A férj hallgatott rá — és újévkor olyasmit kapott, amire nem számított

Újévre a férjem rokonsága úgy döntött, „úri módon” pihen. Az én számlámra. Csakhogy ezúttal a számla nem az ő javukra szólt.

Január 1-je reggele: „Megjöttünk hozzátok.” A férj rokonsága meglepetést akart okozni — elszámították magukat

— Lányom, nem mindenki lakik villákban és jár drága autókkal. Valakinek a gépeknél is dolgoznia kell. — Dolgozzon, akinek kell, én élni akarok.

– Andrij, ugye hallgatsz az anyádra, ugye nem hozod be ezt a „csodát” a házba?

— Te, Mária, ne is keresd a piros bogyókat. Tegnap mindet leszedtem — meg akartam kényeztetni az unokát! — kiáltotta vidáman az anyós a kerítésen át, kezével integetve.

Miért adtatok nekem ilyen furcsa nevet? Miért nem Darina, Katerina vagy Szvetlana? – Miről beszélsz? Gyönyörű, ritka nevet adtunk neked! Büszkének kell lenned rá! – válaszolták a szüleim. De én épp ellenkezőleg – nagyon szégyelltem ezt a nevet. Annyi gúnyt hallottam miatta, hogy a könnyekig fájt.

— Már megint lány? Ez valami gúny! — Jelena Mihajlivna az asztalra hajította az ultrahang eredményét. — A mi családunkban négy generáción át férfiak dolgoztak a vasútnál! És te mit hoztál?

Már 12 perce elváltunk. Kilépek az anyakönyvi hivatalból a volt férjemmel… Mond valamit, én pedig azon gondolkodom, vajon beérek-e még a munkába, vagy inkább hazamenjek. És akkor megértem… Azt kéri, adjam vissza a karikagyűrűt, és figyelmeztet, hogy este beugrik a pénzért.