— HŰ, DÖGLESZTŐ ISKOLAI MENZA SZEGED VAN! NE GYERE A KÖZELÜNKBE! — RÖHÖGTEK RAJTAM AZ OSZTÁLYTÁRSNŐK A CSERDI-BOCSAJ OSZTÁLYTALÁLKOZÓN. DE AMIKOR BELÉPETT AZ EGYIKÜK FÉRJE, MINDENKI HIRTELEN ELHALLGATOTT…
A férjem legjobb barátja hetente háromszor vitte a tizenhat éves lányunkat balettórára. De egy nap, amikor én magam mentem el hozzá, a tanárnő aggódva nézett rám, és megkérdezte: „A lánya nem mondott magának semmit?”
A férje szeretőjéről előbb szerzett tudomást, mint az anyósa, és olyan meglepetéssel készült nekik, amilyenre senki sem számított.
— Valera, te meg az anyád teljesen megőrültetek?! Emlékeztek még, kié ez a lakás?! Hazajövök, és minden egyes alkalommal azt látom, hogy megint átpakolt valamit, kidobott valamit, vagy kitalálta, hogy átalakítja, te meg még elvárod tőlem, hogy hallgassak, és ne bántsam meg! Elég volt, fejezzük be! Ha ennyire függsz az anyád véleményétől, fogd a cuccaidat, és menj hozzá lakni!
— Dima, te teljesen megőrültél?! Ezt a lakást jóval az esküvőnk előtt vettem, és most ajándékozzam neked a felét, csak hogy bizonyítsam a szerelmemet?! Egy fiút nevelünk együtt, te meg a család helyett csak azon gondolkodsz, hogyan fészkeld be magad az én ingatlanomba! Elég volt — ha tulajdonrész nélkül nem bízol bennem, csomagold a holmidat!
— Anyámnak joga van bármikor átjönni hozzánk, akár reggel hétkor is! Megértetted?! Add oda neki a másolatot, különben téged magadat dobódat ki az utcára!
— Szeretőt tartasz — most meg keresd meg, hol fogsz élni vele! — mondtam a férjemnek, amikor nem egyedül találtam otthon. Ő viszont nem készült elmenni.
— Tényleg kicserélted a zárat? És a rokonaim hogyan jutnak be a lakásba? — háborodott fel a férj.
— A fattyadat nem fogom etetni! — a férjem megsajnált egy tányér levest a saját fiától.
Először engedtem el a 15 éves, autizmussal élő öcsémet egyedül vásárolni. Tizenöt perccel később a pénztáros nő zokogva rohant ki a boltból, és azt mondta: „Gyere be. Azonnal! Látnod kell, mit tett a testvéred.”